April 28, 2021 6 min to read

Home office, vagy amit akartok

- Helló. A nevem Bond, James Bond, és home office-ban dolgozom. - A Belügyminisztériumban? Már nem az MI6-nél? - Úgy értem otthonról dolgozom. - WFH? Miért nem ezzel kezdted?

TLDR

Azt, hogy otthonról dolgozni, angolul úgy mondják work from home. A home office kifejezést otthoni munkavégzésre a brit és amerikai angolban nem használják.

Itt tartunk

A koronavírus beköszöntével gyakran halljuk és látjuk leírva azt a kifejezést, hogy home office (rövidítve HO), amikor otthoni munkavégzésről van szó. Érdemes tudni, hogy a brit és amerikai angolban ezt úgy mondják, hogy work from home (rövidítve WFH, kiejtve vé-ef-há), angol anyanyelvi közegben otthoni munkavégzésre a home office kifejezést nem használják.

Hazánkban és más, nem angol anyanyelvű országokban viszont hogy, hogy nem, a home office kifejezés szintén elterjedt. Ennek használata viszont félreértésekre adhat okot. Egyrészt az Egyesült Királyságban a Belügyminsztériumot nevezik Home Office-nak és rövidítik HO-nak. Másrészt mit gondolsz, mennyire jó az átlag magyar ember angol nyelvtudása? És vajon az ehhez hasonló, angolban ilyen módon nem használt kifejezések használata a magyarban vajon hasznos az angol nyelvtudásunk fejlesztéséhez? Nem nagyon.

Inkább így

A fentiek alapján tehát érdemes kerülni a home office kifejezést. Helyette mondhatjuk, hogy work from home vagy informálisan WFH. A magyar otthonról dolgozni, illetve az otthoni munka szintén informális, az otthoni munkavégzés pedig formálisabban fejezi ki ugyanazt.

Ha az angolt hívjuk segítségül, amikor ki akarjuk fejezni magunkat magyarul, miért ne olyan angol kifejezést használjunk, amit esetleg még maguk az angol anyanyelvűek is használnak? Talán még hasznos lehet. Nem mellesleg ez pont egy olyan eset, amikor azt, hogy otthonról dolgozom semmivel sem hosszabb vagy nehezebb kimondani, mint az angol megfelelőjét.

Hunglish és más párhuzamos univerzumok

Képzeljük el a következőt. Géza szellemi munkát végez, egy multinál dolgozik Magyarországon. Reggel bejelentkezik a céges laptopján egy megbeszélésre, és a külföldi kollégáival kedélyesen elbeszélgetnek arról, hogy még mindig otthonról dolgoznak, szörnyű ez a vírushelyzet.

Géza ebben a beszélgetésben a work from home kifejezést használja, miért is használna mást, ha már egyszer a külföldi kollégái is mindig így mondják. A céges megbeszélés közben egyszer csak csöng a privát mobilja, a felesége hívja. Elnézést kér a kollégáktól és felveszi.

• Paula: Géza, kivitted reggel Blökit sétálni?
• Géza: Kértelek drágám, hogy csak fontos dolog miatt hívj reggel, tudod, hogy mióta home office-ban vagyok, egész délelőtt meetingem van!

Tehát Géza az angol nyelvű kollégáinak a work from home kifejezéssel mondja el ugyanazt, amit a következő percben a magyar feleségének home office-ként emleget. Tudathasadásos állapot.

Géza jó eséllyel azért mondja Paulának, hogy home office, mert azt gondolja, hogy ezt magyarul így mondják. Így látta a magyar újságcikkekben, és így hallotta a magyar ismerőseitől is. Paula is így ismeri, otthon egymás között is mindig home office-ként emlegetik az otthoni munkát. Az is lehet, hogy Paula nem jár angol nyelvű megbeszélésekre, és így nem hallott a work from home kifejezésről. Kár lenne összezavarni, gondolja Géza.

Nem kell hősnek lenned, de még nyelvésznek sem

A nyelv mindenkié és senkié. Senki sem irányíthatja, még nyelvész professzorok vagy diktátorok sem, bár mindkettő szívesen megpróbálkozik vele.

A nyelvet valójában a fenti példában szereplő Géza formálja elsősorban. Géza nemzetközi környezetben dolgozik, és gyakran vesz részt angol nyelvű megbeszéléseken, ezért ismerte a work from home angol kifejezést amikor először meghallotta magyarul azt, hogy home office. Kicsit furcsállta ugyan, de mire észbe kapott, már mindenki ezt hajtogatta körülötte, így írták az újságok is. Így Gézának eszébe sem jutott megkérdőjelezni a home office létjogosultságát a magyarban. Pedig ha Géza azt mondta volna, hogy nem home office, ezt úgy mondják, hogy work from home, és veszi a fáradságot, hogy a környezetében élőket megtanítsa rá, akkor most egy másik világban élnénk.

Közös ügyünk

A nyelv egy közösségi alkotás, dinamikus, élő rendszer. Mint ilyen, hasonló más közös ügyeinkhez pl. a politika vagy olyan banálisnak tűnő dolog, mint az igatlan piac. Minden nap bele is teszünk és ki is veszünk belőlük. Amikor épp kiveszünk, és nem azt kapjuk, amit elvártunk, akkor méltatlankodunk és hibáztatunk, és legtöbbször eszünkbe sem jut, hogy azt kapjuk belőle, amit korábban mi magunk tettünk bele.

Ha épp házat veszek, azt szeretném, ha az ingatlanok átlátható és összehasonlítható módon lennének elérhetők, hogy gyorsan megtalálhassam a számomra legalkalmasabbat, és tudjam, mennyit adhatok érte. Amikor viszont eladom a házam, mindent megteszek, hogy az ingatlanomról szóló információk a legkevésbé se legyenek transzparensek és összehasonlíthatóak. Azt remélem, így többet kapok érte, elvégre minél kevesebb információja van a vevőknek, annál nagyobb eséllyel adják meg azt az árat, amit szeretnék. Talán félek is, mi lesz, ha megtudja a nagyvilág, hogy árulom a házamat (vajon mi lenne?). Nekem egyébként is így a legkönnyebb, miért vesződnék alaprajzzal, ha még képek nélkül is feltehetem az ingatlan hirdetésemet? És hát végül, de nem utolsó sorban mindenki más is ezt csinálja, biztos ez a módja. Ugyanazt a házat ugyanaz az ember egyszer megveszi, máskor eladja, de nem ismer önmagára az ingatlan piac működésében egyik alkalommal sem.

A nyelv esetében sincs ez másként, és talán nem is csoda, ha magyarként angolul kell megnyilvánulnunk, gyakran érezzük kényelmetlenül magunkat. Többet kellene beletennünk.

Két analógia jut eszembe, amik együttesen példázzák, hogy hogyan lett a home office kifejezés hirtelen ennyire elterjedt.

A vicc

Egyrészt a nyelvbe úgy kerülnek be új kifejezések, mint ahogy egy vicc elterjed. Valaki kitalál egy poént, senki sem tudja, hogy ki volt az eredetileg, de nem is érdekes. Ha elég “jó”, sokan továbbmondják a viccet, hozzáköltenek, útközben folyamatosan alakul és attól függően, hogy a poén mennyire tud aktuális maradni, mennyire csattanós, a vicc addig fog élni, amíg az emberek ragaszkodnak hozzá. A home office kifejezés is ilyen, könnyen megszerethető és aktuális, kár, hogy nem angolul van.

Konyhai kisegítő munkára megfelel

Másrészt ismerjük a történetet, amikor az egyszeri ember felkerekedik, és elmegy Angliába világot látni, pénzt keresni és nem utolsó sorban nyelvet tanulni. Mivel angolul nemigen tud (hiszen ezért is indult neki), csak konyhai kisegítő munkát talál. A munkatársai hozzá hasonló helyzetűek, alig tudnak angolul, hozzá hasonlóan egy másik országból érkeztek, mindent lehet itt hallani, csak megtanulandó angolt nem. Vajon hősünk megtanul angolul ebben a környezetben? És amit sikerül megtanulnia, azzal vajon bemegy a főnökéhez, hogy fizetésemelést kérjen? Esetleg belőle lesz az új főnök? Nem jellemző.

Tessék tőlünk angolul tanulni

A home office kifejezéssel a zsebünkben konyhai kisegítők lehetünk ugyan, de az étterem vezetője semmiképpen. Vendégként talán beengednek majd az étterembe, ha valaha sikerül összekuporgatni rá a pénzt, de nem fogjuk érteni a pincért, és nem tudjuk majd elolvasni az étlapot.

Ha valaha betévedünk az étterembe, olyanok leszünk, mint egy vicc, kiröhögnek a pincérek a hátunk mögött. És ezért nem okolhatunk mást, mert mi magunk döntöttünk úgy, hogy a home office kifejezés megfelel nekünk.

Az egyetlen esélyünk ezzel kapcsolatban, hogy ha elég sokszor mondogatjuk a világban azt, hogy home office, és végül felvételt nyer az Oxford Nagyszótárba. Ha ez bekövetkezik, majd úgy érezhetjük, hogy mi magyarként jobban tudunk angolul, mint a britek és az amerikaiak. Hiszen ők is tőlünk tanulnak angolul. Addig viszont nekünk kellene angolul tanulni tőlük, és persze azoktól a magyaroktól, akik már megtanulták ezt a leckét.

Ti pedig, akik tudjátok, hogyan mondják angolul, ne fogjátok vissza magatokat.